A terület fejlődéséről dióhéjban annyit, hogy a Palotanegyed első házai a Hatvani és a Kecskeméti kapuknál épültek, nagyjából az 1720-as években. Azelőtt a területet kertek borították, a városfalon belüli házak tulajdonosai termelték meg bennük a háztartásaik számára szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A régi Országút (a mai Múzeum körút) első háza 1747-ben épült és lassan, sorban földszintes házakat húztak fel az út mentén végig. A kertek helyét fokozatosan, földszintes vályogházakból álló, spontán módon kiépülő zárt utcasorok váltották fel. A mai Bródy Sándor utca vonalában pl. a Téglaégető út vezetett a Rákóczi tér helyén lévő téglaégető felé.

Az 1838-as árvíz ezeket a földszintes házakat nagyrészt elpusztította, a terület későbbi fejlődése szempontjából viszont döntő jelentőségű és a hatalmas pusztítás ellenére pozitív hatású volt, mert a 18. század második felében így indulhattak itt új, nagy léptékű építkezések, aminek hatására az addig alacsony házakból álló terület teljesen új arculatot kapott és Pest legfelkapottabb része lett.

Fontos volt még, hogy olyan középületek jelentek meg itt, pl. a Nemzeti Színház a mai Astoriánál 1837-ben, a Nemzeti Múzeum 1847-ben, és Ybl Miklós tervei alapján itt épült fel 1865-ben a régi Képviselőház a Bródy Sándor utca 8. szám alatt (ma Olasz Kultúrintézet), amelyek további színvonalas építkezéseket vonzottak. A Nemzeti Múzeum hatalmas kertjére néző utcákon a korabeli arisztokrácia építette fel sorra palotáit, gondoljunk csak a Festetics Palotára, a Károlyi Palotára vagy a fent már említett, a Degenfeld-Odescalchi család palotabérházára a Puskin és Bródy Sándor utcák sarkán. Grófok és bárók vásároltak itt telket és vették birtokba a negyedet, divat lett ide költözni.

További érdekes olvasnivaló a negyed kialakulásáról az Index Urbanista oldalán